5.fejezet

Meglepetés, csak most, csak nektek, hétvégére!<3

5. fejezet
Anita

Egy ember gyermekről álmodtam. Sötét volt, alig lehetett valamit látni, csak az ablakon szűrődött be a hold halovány fénye. A tudatalattim tudta, ez az a lány, aki elvezethet minket a Gyermekhez. Éreztem benne a harcot jó és rossz között. Arca nem volt békés, nyughatatlan volt, folyamatosan dobálta magát. Ebben a fényben feketének esetleg barnának tűnt a haja, alakja kecses volt, de mégis erős.
Hasonlított ránk, de hiányzott belőle a hatalom keze. Az istenek mutatták volna nekem róla ezt a víziót ? Egy ágyban feküdt, betegnek tűnt.
Haja szétterült a párnáján, ahogy aludt. Majd egyik pillanatról a másikra lebegni kezdett,lassan emelkedett fel, úgy húsz- harminc centire, majd  eltűnt a szobából. Volt, nincs. Majd Edward jelent meg a szemem előtt, az emberi életét élve. Fehér köpeny volt rajta, s csak a jó sugárzott belőle. Barna, vállát verdeső hullámos hajába bele- bele kapott a szél, s épp beszélgetett egy  férfival, aki több volt mint jó képű. Vajon miről beszélgetnek? Edward ezek szerint tényleg orvos lett, igazak a pletykák. Még így is, egy homályos álomban is lehetett látni lilás szemében a csillogást, az emberek ezt hogy nem veszik észre?
      Talán ő ismeri azt a lányt? Mi köze lehet Edwardnak hozzá? Vagy csak a magánéletem befolyásolja az álmaimat? El tudna téríteni a szívem a feladatomtól? Miért ilyen nehéz? Amikor még velem  volt Florencia, a régi társam, sokkal könnyebb volt, minden. De ő le tudott mondani a tündérlétről, hogy emberré legyen,  s igaz szerelmével öregedhessen meg. Ennek már több mint öt éve, azóta vagyok Edwarddal beosztva. Mindenki szerint szerencsés lány vagyok, hogy a team legdögösebb pasijával lehetek a hét minden napján, de mit érek vele, ha csak a társának tekint, s rám sem néz, mint „nőre”.  Nap mint nap együtt edzünk, s nincs köztünk az a férfi- nő feszültség, s pont emiatt nem tud rám „úgy” nézni..ohh, csacsi Anita, fontosabb dolgod van, mint ez! Jelentened kell Serenának az álmodat, valamint, hogy egy városi kis kórházból furcsa energiákat észlelsz. Ott legalább két tündérnyi energia van, majdhogynem folyamatosan… Edward is egy kórházban dolgozik, lehet hogy az ő energiáját érzékelem, keresés közben? Bárcsak tudnánk egymás földi életéről…Serena biztos tudja, ott dolgozik e Edward, s akkor tisztázzuk ezt is. Vajon milyen lehet a Kicsi? biztos az anyja szépségét örökölte… Nem szabad hogy befolyásolják az érzelmeim a koncentrációmat.
   
A Fám egyre csak mocorogni kezdett, majd egyre erőteljesebb csilingelést hallottam… Serena hívat. Lassan felemelkedtem az asztalomtól, s a szekrényemhez sétáltam. Kinyitottam az ajtaját, hogy belepillantsak a hatalmas tükörbe, ami az ajtóra volt felszerelve.  A királykék kosztümöm több volt mint gyűrött. Erősen koncentráltam, s egy egyszerű bűbáj segítségével úgy tűnt mintha most vasaltam volna ki. Gyorsan megráztam a fejem, hogy kinézzen valahogy a hajam. Becsuktam  a szekrényt, s kisétáltam a szobámból.

 A magassarkúm hangos koppanásokkal jelezte a kihalt folyosón merre is megyek éppen. Gyorsan bekopogtam Edward szobájába, gondoltam szólók neki, hogy most megyek Serenához.
- Ki az?
-Anita, most hivatott Serena, jössz?
- Igen, repülök- majd kivágódott az ajtaja, a huzattól hátracsapódott a hajam, ezért hátranyúltam, hogy megigazítsam. Amíg kezeim a fejemnél voltak, Edward a derekamnál elkapott, s már indultunk is a trónterem felé. Rajta most mohazöld öltöny volt, egyszerűen észvesztően nézett ki, nah. Gyerünk Anita, koncentrálj…
- Te miről szeretnél beszélni vele?- kérdezte mosolyogva.
- Majd ott megtudod, nem szeretném kétszer elmondani- vigyorogtam vissza.
 -Hé, a társad vagyok, hogy is van ez?- lökött egyet a csípőjével rajtam, majdnem elvesztettem az egyensúlyomat.
- Háát, így - öltöttem rá a nyelvemet. Ezen jót nevettünk, ahogy mentünk fel  lépcsőn.  Szerettem vele dolgozni, mindig nagyon dinamikusan tudtunk együttműködni. Tiszta hivatali szöveg, szánalmas vagyok...
Mikor a trónterem folyosójára értünk, Fenyő és egy másik testőr volt az ajtóban.
- Sziasztok - köszöntünk egyszerre rájuk. Fenyő csak meghajolt, míg Cédrus mosolyogva visszaköszönt.
- Serena igen csak jókedvében van. három órán át szedegette ki az információt egy ellenséges kémből. Ahogy hallottuk, a legújabb kiszemeltek a hagyományőrzők voltak. Mázlitok van, hogy elkapták. Ezentúl csak kettesével járhattok- kacsintott rám Cédrus. A szeme a mediterrán világot tárja elénk, s haja világos kék és az égkék keveréke. Igazán jól állt neki a napsárga öltöny.
- Köszönjük szépen- majd odaléptem a kilincshez.

Mikor beléptünk a terembe, Serena épp a nemességnek fenntartott asztalok között sétálgatott. Cipőjének sarka hangosan koppantgatott a márványon.
- Gyermekeim- tárta szét karjait felénk,majd egy egy csókot lehelt a homlokunkra. Szőke haja férje halála után egyre sötétebb lett, ma már inkább barna.   Mi engedelmesen vártunk, míg ő leült az asztal egyik oldalára, s minket a magával szemközti helyekkel kínált. Gyönyörű látványt mutatott,  mint mindig. Ha ember lenne, alig mondanám többnek, mint harminc, a nevető ráncok már megjelentek a szája hajlatánál. Mindig váltózó színű szeme, a beavatatlan tündérnek is elárulná, ki is ő valójában. Csak az uralkodói család tagjainak van ilyen képessége. Haja régi fényéhez képest, épp csak pislákolt, de még így is beragyogta a tróntermet.  Ő is kosztümöt viselt, a mindennapokban nem szokott „királyi” öltözéket hordani. Ma egy cseresznye színű szett volt rajta, fehér blúzzal. Smink is csak  épp annyi, amennyi kellett.  Arccsontja kissé kiemelkedett, ezzel fokozva nemességét.
- Nos, mi ügyben keresi fel a hagyományőrzők két igen jó katonája  úrnőjét?- kérdezte mosolyogva, s felém intett.
- Felség, nem is tudom, melyikkel kezdjem egyik sem se jó, se rossz hír..- kételkedően nézett le rám, ezért gyorsan folytattam- Egy kisvárosi kórházban hatalmas energiákat észleltem, úgy két tündérnyit. És arról szeretnék érdeklődni, valóban dolgozik, jár e arra folyamatosan egy vagy két társunk, vagy esetleg Camilla erejét érzékelem… ?- Serena szeme felcsillant, hogy lehet, hogy van remény  gyermeke megtalálására?
- Melyik kórház ez?- dőlt előre, hogy fehér inge fényes selymén megtört a fény, ahogy mozdult az anyag.
- A st. Marcus.
-Ahh!  Ott dolgozik egy hagyományőrzőnk, minden bizonnyal őt érzékeled ennyire intenzíven, mert feladata van. - miközben ezt mondta, Edward egyszer sem nézett fel. Szóval igazam volt…
- Mi a másik,  Anitám?
- Mielőtt hívattál, volt egy álmom, nem is álmom, inkább vízióm…- kezdtem.
-Folytasd kérlek! - intett felém.
- Egy embergyermeknek tűnő beteg lány feküdt benne, éjszaka volt. Érezhető volt rajta, hogy közölünk valók az ősei, vagy akár ő maga is, bár a Hatalom nem volt rajta, még.  Majd ahogy egyre őt néztem, lebegni kezdett, majd lassan elhomályosult, s eltűnt…
-De a lányból csak úgy áradt a jó és a rossz harcának energiája, s az,  hogy ő a kapocs a gyermekhez. Nem tudom miért, de éreztem, hogy ő segíthet.   És még van valami, bár az már lehet, hogy tényleg álom volt… - nem bírtam folytatni, éreztem, ahogy vörösödöm…
-Anita?- nézett rám kérdőn a mellettem ülő félisten…
- Nos pont előtte futottam össze a folyosón Edwarddal, és lehet hogy az már ténylegesen csak álom volt, de úgy érzem, jobb, ha megemlítem. Szóval miután a lány eltűnt, Edward jelent meg, egy fehér köpenyes férfivel beszélgetett, de azt nem lehetett hallani, miről...- fejeztem be kissé megszeppenve.
- Értem. Köszönöm, hogy tájékoztattál kedvesem- nézett felém Serena- És te, Edward, miért vagy itt?- pillantott rá.
- Ezt négyszemközt szeretném veled megbeszélni- nézett rám jelentőség teljesen.
- Már megbocsáss, de elvileg társak vagyunk,- idéztem őt- mi titkolni valód van előlem?- a harag a szememből kiolvasható volt.
Serena csak intett egyet, hogy Edward meséljen, s ne köntörfalazzon ennyit.
- De úrnőm- ellenkezett, majd Serena nézésére megkukult- Hát legyen. Ahol dolgozom, van egy fiatal lány, akinek gyógyítóra van szüksége – Serena erre ráncolni kezdte a homlokát – Hamarosan átalakulhat egy kis segítséggel- magyarázta Edward- Több lakozik benne, mint ami látszik.
-Rendben, rád bízom ennek lebonyolítását, Társaddal aki egyben  gyógyító, keressétek fel, s segítsetek neki mindenben. Ha átalakul, és tényleg a mi emberünk, tudom már ki lesz a párja. Valamint van egy olyan sejtésem, hogy Anita álma, és Edward betegének ügye… hogy is mondjam, összefügg, vagyis egy és ugyan az. – Ezt egyben zárszónak is szánta, mert felállt, s a trón felé sétált. Edwarddal egymásra néztünk, s láttam az arcán a vívódást.
Megérintsem,  vagy ne tegyem. Az agyam ordított, ahogy tudott, hogy ne, ne tedd, de a szívem máshogy diktált. Lassan felemelkedett, önműködően a kezem, s megszorította az ő asztalon pihenő kézfejét. Láttam rajta, sokat jelent neki ez a kis gesztus. Lassan én is felálltam, megszakítva ezzel a szemkontaktust, s hangos koppanásokkal sétáltam az ajtóig. Amikor megálltam, s hátrapillantottam, ő is felállt, majd mikor odaért hozzám, már újra az a játékos tűz égett a szemében. Karon ragadott, s szó szerint kirángatott a teremből.
- Gyere, sokat kell ma éjszaka beszélgetnünk. Azt hiszem, Serena parancsára, tabuk nélkül - Én csak egy bólintással jeleztem egyetértésemet, majd karjára tettem a kezem,
s így indultunk az éjszakába …