3. fejezet

3. fejezet

 Eliza

-    Széncinke utca következik- halottam a hangosbemondót, még egy villamosmegálló, és leszállók. Alig lehetett valamit látni a környékből, nagyon sötét van már. A dermesztő hideg és a sötétség betakarta a világot fátylával, s sem a fény sem a tűz nem tudta ezt áthatolni. Itt az ősz. Hiába vettem fel rózsaszín pulcsit, a tavaszt nem lehet ilyen olcsó trükkökkel előrébb hozni.
  Amikor Merrryhez készülődtem, nem hittem hogy megint estig ott maradok. Feladatomnak érzem, hogy vigyázzak rá, egyszerűen a barátságon felül, van bennem egyfajta ösztön,hogy figyeljem mije fáj, hogy, hogy van, hogy vigyázzak rá, úgy ahogy csak erőmből futja. Ő is ugyanígy tenne az én helyemben. 
     Látszik rajta, hogy nehezem bírja, de tartja magát¬… sokat fogyott, s arca is sokkal beesettebb,  mint három hónapja, pedig még csak az elején tartunk. Szegény Tamara, szörnyű lehet látni, ahogy a lánya úgy fogy el, mint a hold… Barátnőm barna hajában meg meg csillant egy egy vöröses tincs, melyek azóta ott vannak, mióta ismerem, pedig sosem festette… biztos az apjától örökölte. Azt az embert is kétszer ha láttam, s mióta kiderült, hogy Mer beteg, néha felhívja, s egyszer bent is volt nála.  A kérdéses inkább az, hogy zöld szemét honnan kapta?    Annyira különleges, mert néha egyszerű zöldnek tűnik, de néha meg meg csillan benne egy számomra felismerhetetlen fény, s ez az, ami miatt nem tudja az ember levenni róla a pillantását. Egyszerűen különleges….
    Számomra  elképzelhetetlen, hogy ne Mer legyen az, aki mögöttem áll majd az esküvőmön, számomra elképzelhetetlen az, hogy Ő ne legyen, hogy ne Ő legyen a gyerekeim keresztanyja, hogy ne Ő ordibáljon a vendégekkel, hogy ne Ő fogja majd a ruhámat pisilésnél a nagy Napon…hogy Ő ne legyen… 

Amikor fiatalok voltunk, mármint fiatalabbak, minden délután együtt lógtunk. Suli után találkoztunk, általában nálunk, és estig együtt voltunk, mesét vagy sorozatot néztünk, s sütit majszoltunk hozzá. Nyaranta vettünk egy üveg bort vagy egy doboz sört, kiültünk a teraszra, s beszélgettünk az élet nagy dolgairól, a halálról, életről, lelki dolgokról, miközben a háttérben bömbölt a zene. Esténként meg belevetettük magunkat az éjszakába, és addig táncoltunk, amíg olyan fáradtak nem lettünk, hogy a hazaúton is rezgett a léc alattunk, hogy elalszunk az éjszakain.  Más estéken viszont csak beültünk a kedvenc kocsmánkba a haverokkal, csocsóztunk, és mulatóst hallgattunk a zenegépen. A régi szép idők. …
Mer túl korán nőtt fel. Sokat volt nála sokkal idősebekkel, már négy évesen olvasott, s ez  a mániája azóta sem lankadt.  Tamara sem volt mindig ilyen vidám mint az elmúlt években, megviselte a válás,így Merryt is.  Mer kamaszkora nem volt hosszabb fél évnél, de akkor elviselhetetlen volt: hisztis, erőszakos, s bármit mondtunk neki, ő ellenkezett. Sokszor éreztem a kezemben a bizsergést akkoriban, de ennek már vége. Arra kell koncentrálni, hogy most vele legyek. Nem halhat meg, nem hagyhat egyedül a nagy világ ellen.  Nélküle nem bírnám, olyan nincs,hogy ő nincs…
- Fecske utca.-

Gyorsan lepattantam a villamosról, majdnem fent maradtam, és ez a járat este már csak fél óránként jár.
Mikor hazaértem, David már nálunk várt rám, hogy megnézzük a kedvenc sorozatunkat.  Anyu kérdezgette, hogy hogy van Meredith. Derek a bátyám adott egy újabb újra irható DVD csomagot, hogy majd vigyem be Merrynek, a legújabb mozifilmek vannak rajtuk. Szeretem a családom, szeretem, hogy fontos nekik Merry, hiszem ő nálunk családtag, az én egyetlen barátnőm, húgaim nővére, bátyám egyik kishúga, valahogy itt mindenki szereti.      

Ma éjszaka David nálunk aludt. Nehéz észrevétlenül kiosonnom a szobámból, hogy egy kicsit egyedül lehessek, mielőtt nekiveselkednék az éjszakának.
      Reggel, mikor felébredtem, éreztem, kevés volt nekem ez a pár óra alvás, de délben már bent kell lennem egy előadáson, s valamennyit tanulnom is kéne, mielőtt beülök rá. David még mellettem aludt, valamit álmodhatott, mert motyogott valamit.
     
    Szerintem a legérdekesebb dolog a világon az álmok országa, ahol bármi és bárki lehetsz, ahol emberként vagy ott, Te vagy ott, de mégsem, repülsz, mégsem szállsz, lépsz, mégsem mész, egyszerűen csak odakerültél… Álmok…álmodni…
Amikor az ember gyermek, a felnőttek világa számára egy furcsa de mégis egyszerű lét. Fehér és fekete. Barbie & Ken. Baba és kiskocsi. Homokozó lapát. Anya és apa veszekedése. A kisfiú meghúzta a hajunkat.
 Amikor az ember kamasz, ez a világ csakis Ő ellene lehet, s mindig van hátsószándék, és tervek. Világmegváltás, világbéke, világraszóló barátságok és ellenségek. A szülők semmit nem értenek, de Te majd feloldód ennek a kódját, és elmagyarázod nekik, ők semmit sem értenek, nem miattad tesznek bármit is, és a legfontosabb, ők sosem voltam fiatalok. Ők így születtek. Ők nem puskáztak, s hazudták, a barátnőnél alszanak, szülői felügyelettel.
Felnőttként a legnagyobb álmunk csupán az, hogy tudjunk úgy álmodni, mint régen, hogy higgyünk az álmokban és a világban. Felnőttként, csak bedőlünk az ágyba, és örülünk, hogy élünk. Mi a legnagyobb álom? Hogy túl éljük az életünket. Napról napra, a csapda csak az, hogy ezzel a taktikával meghalunk, mielőtt mernénk nagyon álmodni.

Visszadőltem még egy kicsit, hátha tudok egyet gyorsan aludni még…még… .