4. fejezet

4. fejezet
Meredith

Amikor felébredtem, dr. Rochester és a gyakornokok álltak felettem, épp a korlapomat tanulmányozta dr. Zöldfülű. Ő az egyik kedvencem, sajnos az a tipikus „gimiben lúzer voltam, s csak tanultam” típus, de nagyon kedves a betegekkel.
Szegénykémre rá jár a rúd, mert bár nagyon jó orvos, meg minden, de csajozni, nah azt  nem nagyon tud, ő az a „kedvenc legjobb barát”, semmi több.
- Jó reggelt Merry, hogy vagyunk ma?- kérdezte Eperke mosolyogva. Imádom ezt a nőt, csak kár hogy utálnom kell, mert vele van Cukidoki. Ahogy össze- összemosolyognak, mikor azt hiszik, senki nem figyeli őket… én is ilyen szerelemre vágyom, már hosszú évek óta, persze ha lehet így fogalmazni, húsz alatt is. Volt egyszer egy nagy szerelmem, de ami volt, elmúlt, s jobb így. Nem azt mondom, hogy karrierista vagyok… nah jó, pontosítsunk, nem azt mondom, hogy csak a jövőmnek, a munkámnak élek, de most az foglalja el az első helyet a listámon. Kapcsolatépítés. Ismerkedés, a megfelelő helyen lenni a megfelelő időben, a megfelelő emberrel összefutni. A megfelelő liftben lenni a megfelelően helyes pasival…nah ez már ugye sokkal jobban hangzik. A lift a barátunk. És pont… Ha, a kivételt el ne feledjük, szóval, ha nem vagy épp halálos beteg. Az életnek több, mint fekete a humora.
-Meredith, kérem, figyelne rám?- kérdezte Eperke.
-Jaj, igen, ne haragudjon… Mondja dr. Rawling, ön szerint hasznosak a liftek?
-Több szempontból is igen hasznosnak találom, igen- mosolyodott el. Szóval ő csináltam már liftben, mosolyodtam el magamban.
- Elnézést, de ez most hogy kapcsolódik a beteg állapotához?
- A betegnek van neve,dr. Winfrey,  Matthew Winfrey – szóltam közbe- s Önnek volt rá pár hete, hogy megtanulja…
- Nos Meredith, mint már mondta Nora, mielőtt a liftekről kérdezte volna, úgy tűnik, eléggé megerősödött egy újabb műtétre, s ha minden jól sikerül, ez lesz az utolsó is…- Kezdett bele dr. Rochester.
- Ebben az évben…- szóltam közbe.
- Ezt hogy érti?- ráncolta szemöldökét.
- Melinda mesélte hogy a daganatok nagy részének meg van az a kellemetlen szokása, hogy három- négy év múlva, mint a pálinka, visszaköszönnek. - ezen páran elmosolyogtak.
- Nos igen, fent áll ennek is a veszélye, de így legalább ön lesz az élő tanúja, hogy mennyit tanulnak pár év alatt a gyakornokaim. Ha felül múlnának, amikor visszatér, nem én vezetném a reggeli vizitjét, ez azt jelenti, hogy kiöregedtem, s át kellett adnom a helyemet. Ez sajnos rossz hír. Ha még mindig én lennék itt, akkor az azt jelenti, hogy pocsék tanár vagyok, s ez is rossz hír. Mindegy is, bármi történik én leszek a hibás .- mosolyodott el a saját viccén-  nos, szóval, ha ma bejön az édesanyja, kérem keressen fel, mára nincs kiírva műtétem, itt fogok valahol semmit tenni, vagy a kollégáim agyára menni,  de mindenképpen szeretnék vele beszélni- biccentett felém- Nem is zavarom tovább, tudom, tíz perc múlva jön a kedvenc sorozata- kacsintott felém, majd intésére, a kíséretével együtt továbbment.
 
      Kezelés után anyu várt a szobánkban. A szobatársam, Melinda, gyomorrákban szenvedett. Hárman néztük a TV-ben menő filmet, most anyu ült a fotelban. Melindának se színű haja van, bár inkább szőke, mint barna. Szeme sötét, mosolya a füléig ér, nagyon kedves lány. Sokat segítünk egymásnak a nehéz időkben. Ő hamarosan hazamehet, már csak lábadozni van bent, a problémát inkább azt jelenti, hogy nagyon messze laknak, így a heti háromszori bejárás megviselné még, így a szülők megegyeztek a főnökkel, hogy amíg ennyi kezelésre van szükség , itt maradhat. Épp azon gondolkoztam, hogy mekkora szerencsém van, hogy a kórháztól alig fél órára lakunk, mikor anyu hatalmasat csapott a combjára, s már sírt a nevetéstől, apró ráncai csak még szebbé, természetesebbé tették.
    Anyura sajnos cseppet sem hasonlítok, pedig ő a leggyönyörűbb nő a világon. Világos barna haja van, s barna szeme, gesztenyére hasonlító. Alakja több mint nőies,majdhogy nem légies.  Már a körvonalaitól csorog a pasik nyála. Bezzeg én egy igazi trampli vagyok mellette.
Mikor vége lett a filmnek anyu rápillantott a papírjaimra:
- Hogy van drágám, látom a korlapodon, hogy kisebb dózist kapsz!Vagy most ne beszéljünk erről, mesélj van valami fejlemény?
- Igen, a mikulás kinézetű vén kujon megkörnyékezte a Szöszit, aki meg a „plasztikai sebészet és a jó seggem van istensége”pasit tartja szem előtt, aki perszer rá sem hederít…Nálatok?
- Az új főnők egyszerűen kiborítóóó!- dobta hátra anyu a haját- Bele néz munka közben a gépembe, s sátáni vigyorral közli, azon a bársonyos hangján, hogy kb az egész munkám egy szemétdomb! Viszont tudod mi történt? Rányitottam Esterre és Gerire! A pihenőben enyelegtek! Pff!!! De a pláne, hogy Gerinek meg ott van Amanda! Jah, s Ester eddig a harmadikról a törpe vörössel kavart… Ki érti ezeket?- s így folytatódott egész nap… Anyuval nagyon jó volt az ebéd, most, hogy korházi koszton tengődőm, anyu is elkezdett diétázni, bár ő bármit eszik, alakja ugyanolyan jó lesz.
-  A szakácsnő vagy szerelmes, vagy nagyon nem figyelt arra, mennyi sót szór a krumplipürébe- nevettem, s kortyoltam egy nagyot a narancslevemből, ami valamennyit enyhített a kaparáson a torkomban.
- Ha szerelmes is, viszonzatlan- felelte anyu- Láttad már valaha azt a nőt? Nem azt mondom, hogy a külső az minden, de azért adhatna magára valamennyit. Egy cseppnyi nőiesség, egy szebb szoknya, egy jól becsavart konty, s sokkal jobban nézne ki… - gondolkozott el, majd hirtelen a szájába vett egy háromszor akkora saláta levelet.

      Mikor anyu elment, próbáltam visszaemlékezni, mit is álmodtam előző éjjel. Arra emlékszem, hogy ugyanazt, amit szoktam,:harcoltam. De ezek nem egyszerű álmok voltak, éreztem a tenyeremben az erőt, a sebeket, amiket szereztem, s amikor felébredek, úgy érzem, mintha két perce feküdtem volna le. Ezeket sosem mertem elmondani senkinek. Álmomban sokkal magasabb vagyok, szemem nem olyan piszkos zöld, hanem sokkal intenzívebb, majd hogy nem világit, s a hajamban a barna és a vörös összes árnyalata és a sötétebb csíkok is mintha élnének, de ami a legfurcsább, szárnyaim vannak, de nem akármilyenek, hanem mintha egy pillangóról loptam volna le őket. De ami a legkülönösebb, az az, hogy amikor felébredek, egy pillanatra olyan érzésem van, mintha még mindig a hátamon lennének.. Volt mikor egy kocsmában ülök, vagy idegenek karjaiban vagyok mint kisbaba. De a legtöbbször a hozzám hasonlókkal vagyok a tűzvonalban. Álmomban egyszer a jók, egyszer rosszak  oldalán harcolok, s tudom, meg kell keresnem valakit, s rá kell vigyáznom,az életemnél is jobban, mert ő menthet meg mindenkit, aki itt él… Egy megmentő, egy másik világból…