19.fejezet
Sophie
Anita szerda óta sem került elő, most péntek éjszaka van. Bár Serena nem aggódik miatta, s kérte, mi se tegyük. Talán ő tudja, hogy hol van.? Miért nem hozza vissza, vagy ő küldte volna el? Rosie is vele van?
Épp az egyik falucskámon dolgoztam, mikor valaki kopogott az ajtómon, kérdem én, minek rakom, ki a ne zavarj- feliratot, ha észre sem veszik. Lassan bezártam a térképet, és az ajtóhoz sétáltam, bárki az, most megkapja a magáét-gondoltam, majd lassan kinyitottam az ajtót, s mindent elfelejtettem, amin eddig járt az eszem.
- Szia.- suttogta
- Ann!- ugrottam a nyakába, majd eltartottam magamtól- mi, mi történt veled?
- Kellett egy kis… áramszünet- suttogta, s én nem firtattam tovább a dolgot, láttam rajta, hogy nagyon mélyen van. A haja kuszán állt, smink semmi nem volt rajta, kék szeme csak úgy világított a lila karikák felett. Egy farmer és egy fekete póló volt rajta, tangapapuccsal.
- Jól vagy? Merry is veled jött, ugye?- kérdeztem gyorsan.
- Meredith? Miért jött volna velem? Végig a lakásomban voltam, hol van Merry?- visszatért az örök, hű Anita.
- Miután Brookenak lepasszoltátok, utána jött Jess, majd Adam, és.. te nem is tudsz róla? Nem is tudom- hangom megint hisztérikussá vált- kivetítette magát, de, de ez más volt, azt hiszem, ott ragadt- suttogtam- Adammal néha próbálkoznak kapcsolatot létrehozni, de… Adam azóta kivan, állandóan kivetíti magát egy falu főterére, és mindig Merry szobájában van, hátha, de… - itt már én sem bírtam folytatni, Anita szeme kikerekedett, az ő torkát is fojtogatta a pánik…
- Szerintem Serena sem érzékeli, bár ezt tagadják...- Anita már alig hallhatta az utolsó mondatomat, olyan gyorsan szaladt el. Szegénykém, de jobb, hogy tőlem tudta meg az egész sztorit, mint a folyosón, valami jöttmenttől. Gyorsan becsaptam magam mögött az ajtót, és rohantam utána, nem hagyhattam most egyedül.
- Anita, várj meg!- amikor már csak pár lépés választott el bennünket, hirtelen megtorpant, és rám emelte gyönyörű kék szemeit. Könnyek gyöngyöztek benne, Anitát még sosem láttam…sírni?
- Én- suttogta- én nem beszélhetek vele…- mutatott az ajtóra, ami előtt álltunk. Edwardé volt.
- Mi történt?- de ő csak a fejét rázta, s a hajába túrt, majd lassan kihúzta magát.
- Nem szabad, hogy érezzen. - suttogta, nem tudtam ezt mire vélni, de ő csak folytatta,
- Elfáradtam, és félreértelmeztük egymás utalásait. Megtennéd, hogy beszélsz vele, hogy, hogy elmondod…
- Hogy hazajöttél, és már bizton állíthatjuk, Rosie eltűnt?- ő csak bólintott. – És, hogy neked be kell pótolnod sok mindent, így felajánlottam, hogy besegítek pár dologban, amihez nem kellesz közvetlenül te?- ő csak bólintott egy hatalmasat, és egy pillanatra rám mosolygott- megtenném, várj a szobádban, ahogy tudok, megyek- öleltem meg futólag, majd gyorsan kopogtam az ajtón, Anita még pont látszott, mikor Edward ajtót nyitott.
- Sophie?
- Helló- táncoltam be egy futó mosollyal- hogy vagy mindig, Edi?- szedegettem le pár szöszt a pulcsijáról.
- Dolgozom. –biccentett - Miben mesterkedsz?
- Ahogy mindenki- láttam, ahogy egy város térképe van kivetítve a nappaliban, az egész helyiséget elfoglalta.
- Nos, képzeld, megkerült Anita- csaptam össze a két tenyerem, és a várt reakció nem maradt el, a légzése felgyorsult, ahogy a pulzusa is, szerette a lányt, ez nem volt kérdéses, de akkor meg mi a bökkenő?
- Jól van, nincs semmi baja? Hol van? Láthatom?- majd gyorsan elkapta a tekintetét- Merryről van valami hír?
- Ez a rosszabbik fele, Anita végig a lakásán volt- ahogy ezt kimondtam, a nappaliban lévő térkép elhalványodott, szóval nem Meredithet vagy Camillát kereste, hanem Anitát. Mi történt kettőjük között?
- Amúgy igen, jól van, mióta hazaért, fel s alá futkorászik, annyi az elmaradt dolga.
- Így járt.
- Tessék? Három napra eltűnt a társad, s te csak annyit mondasz, így járt?!
- Mi mást mondhatnék? Az ő hibája, vagyis a nagy része az ő hibája, ha nem lenne annyira önfejű, és kételkedő, csökönyös…- gyorsan kifújta a levegőt- köszönöm, hogy szóltál, de szeretnék tovább dolgozni, sok a munka.
- Ahogy mindenkinek. – majd lassan kisétáltam a folyósóra, és próbáltam megérteni, mi történhetett itt. Lucasnak is pont most kellett elmennie beépülni valami hülye kisvárosba, vagy mibe. Lassan végig sétáltam a szobám felé, de megálltam az L kanyar előtt összeszedni a gondolataimat.
Edward és Anita eltűnik, Edward úgy két óra múlva visszajön, azóta olyan mint egy zombi, rá egy napra eltűnik Rosie. Tudták, hogy nincs ott Anita, a legerősebb védőbástya, tudták, hogy épp Adammal van, aki még képzetlen, és amúgy is rossz a viszonyuk, a kérdés csak az, honnan? Brooke, Jess, Adam…
„ …Amikor el kellett szaladnom az egyik irodát ellenőrizni, aludt, de felébresztettem, hogy ne aggódjon, fél óra, és itt van Adam… Ő még viccelődött is, hogy pont abban a fél órában fogják elrabolni…”- visszhangoztak Jess szavai bennem.
„ …Gyakran vetítette ki magát ugyanebbe a valóságba, így teremtett egyensúlyt a jó és a rossz között…Elég neki két perc alvás, és már megy is- Edward ezzel indokolta anno az őrség létrejöttét. A rossz Merry elmondta, hogy Jess elment, és Adam jön, akiről tudták, nem fog neki feltűnni, ha újra elalszik.
„…Még mindig nagyon sápadt volt, pedig már két napja felébredt…”- Adam így jellemezte, mikor ajtót nyitott neki. Akkor is még aludt, parancsokat követett volna? Vagy tényleg, végig a gonosz szolgálatában volt? Tudott róla, hogy mi történik, mikor elalszik? „…Már igazi társak lettünk, láttam őt…” –akkor is kivetítette magát, a másik valóságból, megfordítva…
Elkezdtem szaladni Rosie szobája felé, hátha ott találom az öcsémet.
- Adam- dörömb, dörömb- nyisd ki, beszélnünk kell! Gyorsan átszaladtam a szomszéd ajtóhoz, és ott is üvöltözni kezdtem, de semmi. Már vagy öt perce ott álltam, és semmi reakció, megint abban a faluban lenne? Falu… látják, érzik már egymást, Adam is kivetíti magát arra a térre, mert már egyszer csinálta, Rosie valahogy megtanította, átadta neki:
„…Éreztem, ahogy egyre jobban távolodik a tudatom a valóságomtól, ahogy arra gondoltam, ahogy rám mosolygott…”
A szemközti falnak roskadva könnyek nélkül, némán imádkoztam, jöjjön haza. Az oldalamat szorítottam egy ideig, majd a körmömmel bíbelődtem, vagy a kezemet tördeltem.
Így ültem több mint félórát, mikor lassan kinyílt Adam ajtaja, s az én szívem egy ütemet kihagyott, reménykedtem, azért váratott ilyen sokáig, mert megtalálta. De nem, láttam rajta, hogy semmi újdonság nincs. Haja kuszán állt, több napja nem borotválkozott, a pólója gyűrött és kicsit piszkos volt. Iszonyatosan ki volt merülve, s enyhe dohány szag lengte körbe.
- Hugi, baj van?- sietett oda hozzám, de én a nyakába ugrottam, és csak szorítottam.
- Van egy ötletem- suttogtam- vagyis kettő az egyben. - ő eltolt magától, és be akart hívni a szobájába,
- Nem Adam, itt a falaknak, a lépcsőknek, a, a mindennek és mindenkinek is fülük, lelkük van, menjünk inkább hozzád, Le. - néztem rá jelentőség teljesen.
- Mármint, az emberi lakásomba?- ráncolta össze a homlokát, és én csak bólintottam.
- Vezess- és én megragadtam a kezét, hogy ezzel is nyomatékot adjak szándékomról.
- Nem fog tetszeni.
- De neked annál inkább.
- Remélem hugi- sóhajtott, majd lassan elhalványodtunk.
Amikor újra szilárd talajt éreztem a talpam alatt, lassan kinyitottam a szemem, s gyorsan körbe pillantottam a helyiségben.
- Nos, öhm, ez lenne az. -totyogott egy helyben Adam. A nappali(?) igen kicsi volt, két kisebb ablakkal, az egésznek volt egy olyan nyomasztó hatása, itt nőtt fel?- kérdeztem magamban, és elszégyelltem magam, hogy hagytam akkoriban a földre küldeni.
- Bájos– majd újra végig járattam a szemem a lakáson, hátha találok valamit abból az említett bájból.
- Konyhád van?
- Jah igen, erre- mutatott. Tapasztalataim szerint teának való mindenhol van. Végig vezetett egy két méter hosszú, fél méter széles kis folyosón, amiből kettő ajtó nyílt jobbra, egy pedig ballra, a végén pedig beleütköztünk a kis konyhácskába. Itt már nagyobb ablak volt, de azért fel akartam kapcsolni a villanyt, de hiába nyomogattam.
- Bocsi- sütötte le a szemét- de kiégett, és nos, szóval elég kevés időt töltök itt, lent.
- Semmi baj- fogtam meg egy lábast, és tettem fel főni egy adag vizet. Ő addig elővette a citrompótlót meg az édeskét, fő a biztonság, én azért megnéztem a szavatossági idejét - Nos, végig gondoltam mindent, vagyis a nagy részét, kérlek hallgass végig, és ne szólj közbe. –ő bólintott, s én folytattam.
- Egyfajta kapcsolat van köztetek, hallod őt még most is igaz?- ő csak bólintott, igazam volt. - Figyelj, - hadartam- amikor követted őt, azt nem a saját képességedből tetted, hanem az övéből, vagy a kettőtök keresztezéséből, hiszen egy olyan láthatatlan kapcsot hoztatok létre, amiről még nem hallottam idáig, de tegyük fel, eddig még egyikőtök sem volt ennek a varázsnak a birtokában, de a kapcsolat miatt, eddig ismeretlen erőt hoztatok létre, valami egészen újat. Láttad őt, hallottad, s még most is hallod éjszakánként, tudom, s ő is téged, a szeretet, amit egymás iránt éreztek, úgy látszik erősebb sok mindennél, ti vagytok az élő bizonyítékai annak, hogy a varázsunk él. Ott van Ellen babája, Amelie s ő is birtokosa az új szelek erejének, a birodalmunk visszatért. Tudom, ez nagyon nyálgépesen fog hangzani, de szeresd őt, ne félj ettől az érzéstől, mert ő viszont szeret. - s ekkor beállt a csend, csak a levegő vételünk és a víz forrása hallatszott.
- Mit tegyek?
- Mondd el neki, mit érzel iránta, tudnia kell, hogy fontos vagy neki. Te vagy az utolsó kapcsolata velünk, rajtad áll vagy bukik minden. A mágia él, s mi formáljuk. Ti vagytok a varázslat. - néztem a szemébe. Ő nagy levegőt vett, majd a szemembe nézett:
- Maradj itt velem, végig Soph.
- Maradok. – lecsukta a szemét, s így ült egy jó darabig, én csendben vártam, most mi lesz. Majd egészen lassan elhalványodott, és én ott maradtam egyedül a sötét konyhában a teavízzel.
Sophie
Anita szerda óta sem került elő, most péntek éjszaka van. Bár Serena nem aggódik miatta, s kérte, mi se tegyük. Talán ő tudja, hogy hol van.? Miért nem hozza vissza, vagy ő küldte volna el? Rosie is vele van?
Épp az egyik falucskámon dolgoztam, mikor valaki kopogott az ajtómon, kérdem én, minek rakom, ki a ne zavarj- feliratot, ha észre sem veszik. Lassan bezártam a térképet, és az ajtóhoz sétáltam, bárki az, most megkapja a magáét-gondoltam, majd lassan kinyitottam az ajtót, s mindent elfelejtettem, amin eddig járt az eszem.
- Szia.- suttogta
- Ann!- ugrottam a nyakába, majd eltartottam magamtól- mi, mi történt veled?
- Kellett egy kis… áramszünet- suttogta, s én nem firtattam tovább a dolgot, láttam rajta, hogy nagyon mélyen van. A haja kuszán állt, smink semmi nem volt rajta, kék szeme csak úgy világított a lila karikák felett. Egy farmer és egy fekete póló volt rajta, tangapapuccsal.
- Jól vagy? Merry is veled jött, ugye?- kérdeztem gyorsan.
- Meredith? Miért jött volna velem? Végig a lakásomban voltam, hol van Merry?- visszatért az örök, hű Anita.
- Miután Brookenak lepasszoltátok, utána jött Jess, majd Adam, és.. te nem is tudsz róla? Nem is tudom- hangom megint hisztérikussá vált- kivetítette magát, de, de ez más volt, azt hiszem, ott ragadt- suttogtam- Adammal néha próbálkoznak kapcsolatot létrehozni, de… Adam azóta kivan, állandóan kivetíti magát egy falu főterére, és mindig Merry szobájában van, hátha, de… - itt már én sem bírtam folytatni, Anita szeme kikerekedett, az ő torkát is fojtogatta a pánik…
- Szerintem Serena sem érzékeli, bár ezt tagadják...- Anita már alig hallhatta az utolsó mondatomat, olyan gyorsan szaladt el. Szegénykém, de jobb, hogy tőlem tudta meg az egész sztorit, mint a folyosón, valami jöttmenttől. Gyorsan becsaptam magam mögött az ajtót, és rohantam utána, nem hagyhattam most egyedül.
- Anita, várj meg!- amikor már csak pár lépés választott el bennünket, hirtelen megtorpant, és rám emelte gyönyörű kék szemeit. Könnyek gyöngyöztek benne, Anitát még sosem láttam…sírni?
- Én- suttogta- én nem beszélhetek vele…- mutatott az ajtóra, ami előtt álltunk. Edwardé volt.
- Mi történt?- de ő csak a fejét rázta, s a hajába túrt, majd lassan kihúzta magát.
- Nem szabad, hogy érezzen. - suttogta, nem tudtam ezt mire vélni, de ő csak folytatta,
- Elfáradtam, és félreértelmeztük egymás utalásait. Megtennéd, hogy beszélsz vele, hogy, hogy elmondod…
- Hogy hazajöttél, és már bizton állíthatjuk, Rosie eltűnt?- ő csak bólintott. – És, hogy neked be kell pótolnod sok mindent, így felajánlottam, hogy besegítek pár dologban, amihez nem kellesz közvetlenül te?- ő csak bólintott egy hatalmasat, és egy pillanatra rám mosolygott- megtenném, várj a szobádban, ahogy tudok, megyek- öleltem meg futólag, majd gyorsan kopogtam az ajtón, Anita még pont látszott, mikor Edward ajtót nyitott.
- Sophie?
- Helló- táncoltam be egy futó mosollyal- hogy vagy mindig, Edi?- szedegettem le pár szöszt a pulcsijáról.
- Dolgozom. –biccentett - Miben mesterkedsz?
- Ahogy mindenki- láttam, ahogy egy város térképe van kivetítve a nappaliban, az egész helyiséget elfoglalta.
- Nos, képzeld, megkerült Anita- csaptam össze a két tenyerem, és a várt reakció nem maradt el, a légzése felgyorsult, ahogy a pulzusa is, szerette a lányt, ez nem volt kérdéses, de akkor meg mi a bökkenő?
- Jól van, nincs semmi baja? Hol van? Láthatom?- majd gyorsan elkapta a tekintetét- Merryről van valami hír?
- Ez a rosszabbik fele, Anita végig a lakásán volt- ahogy ezt kimondtam, a nappaliban lévő térkép elhalványodott, szóval nem Meredithet vagy Camillát kereste, hanem Anitát. Mi történt kettőjük között?
- Amúgy igen, jól van, mióta hazaért, fel s alá futkorászik, annyi az elmaradt dolga.
- Így járt.
- Tessék? Három napra eltűnt a társad, s te csak annyit mondasz, így járt?!
- Mi mást mondhatnék? Az ő hibája, vagyis a nagy része az ő hibája, ha nem lenne annyira önfejű, és kételkedő, csökönyös…- gyorsan kifújta a levegőt- köszönöm, hogy szóltál, de szeretnék tovább dolgozni, sok a munka.
- Ahogy mindenkinek. – majd lassan kisétáltam a folyósóra, és próbáltam megérteni, mi történhetett itt. Lucasnak is pont most kellett elmennie beépülni valami hülye kisvárosba, vagy mibe. Lassan végig sétáltam a szobám felé, de megálltam az L kanyar előtt összeszedni a gondolataimat.
Edward és Anita eltűnik, Edward úgy két óra múlva visszajön, azóta olyan mint egy zombi, rá egy napra eltűnik Rosie. Tudták, hogy nincs ott Anita, a legerősebb védőbástya, tudták, hogy épp Adammal van, aki még képzetlen, és amúgy is rossz a viszonyuk, a kérdés csak az, honnan? Brooke, Jess, Adam…
„ …Amikor el kellett szaladnom az egyik irodát ellenőrizni, aludt, de felébresztettem, hogy ne aggódjon, fél óra, és itt van Adam… Ő még viccelődött is, hogy pont abban a fél órában fogják elrabolni…”- visszhangoztak Jess szavai bennem.
„ …Gyakran vetítette ki magát ugyanebbe a valóságba, így teremtett egyensúlyt a jó és a rossz között…Elég neki két perc alvás, és már megy is- Edward ezzel indokolta anno az őrség létrejöttét. A rossz Merry elmondta, hogy Jess elment, és Adam jön, akiről tudták, nem fog neki feltűnni, ha újra elalszik.
„…Még mindig nagyon sápadt volt, pedig már két napja felébredt…”- Adam így jellemezte, mikor ajtót nyitott neki. Akkor is még aludt, parancsokat követett volna? Vagy tényleg, végig a gonosz szolgálatában volt? Tudott róla, hogy mi történik, mikor elalszik? „…Már igazi társak lettünk, láttam őt…” –akkor is kivetítette magát, a másik valóságból, megfordítva…
Elkezdtem szaladni Rosie szobája felé, hátha ott találom az öcsémet.
- Adam- dörömb, dörömb- nyisd ki, beszélnünk kell! Gyorsan átszaladtam a szomszéd ajtóhoz, és ott is üvöltözni kezdtem, de semmi. Már vagy öt perce ott álltam, és semmi reakció, megint abban a faluban lenne? Falu… látják, érzik már egymást, Adam is kivetíti magát arra a térre, mert már egyszer csinálta, Rosie valahogy megtanította, átadta neki:
„…Éreztem, ahogy egyre jobban távolodik a tudatom a valóságomtól, ahogy arra gondoltam, ahogy rám mosolygott…”
A szemközti falnak roskadva könnyek nélkül, némán imádkoztam, jöjjön haza. Az oldalamat szorítottam egy ideig, majd a körmömmel bíbelődtem, vagy a kezemet tördeltem.
Így ültem több mint félórát, mikor lassan kinyílt Adam ajtaja, s az én szívem egy ütemet kihagyott, reménykedtem, azért váratott ilyen sokáig, mert megtalálta. De nem, láttam rajta, hogy semmi újdonság nincs. Haja kuszán állt, több napja nem borotválkozott, a pólója gyűrött és kicsit piszkos volt. Iszonyatosan ki volt merülve, s enyhe dohány szag lengte körbe.
- Hugi, baj van?- sietett oda hozzám, de én a nyakába ugrottam, és csak szorítottam.
- Van egy ötletem- suttogtam- vagyis kettő az egyben. - ő eltolt magától, és be akart hívni a szobájába,
- Nem Adam, itt a falaknak, a lépcsőknek, a, a mindennek és mindenkinek is fülük, lelkük van, menjünk inkább hozzád, Le. - néztem rá jelentőség teljesen.
- Mármint, az emberi lakásomba?- ráncolta össze a homlokát, és én csak bólintottam.
- Vezess- és én megragadtam a kezét, hogy ezzel is nyomatékot adjak szándékomról.
- Nem fog tetszeni.
- De neked annál inkább.
- Remélem hugi- sóhajtott, majd lassan elhalványodtunk.
Amikor újra szilárd talajt éreztem a talpam alatt, lassan kinyitottam a szemem, s gyorsan körbe pillantottam a helyiségben.
- Nos, öhm, ez lenne az. -totyogott egy helyben Adam. A nappali(?) igen kicsi volt, két kisebb ablakkal, az egésznek volt egy olyan nyomasztó hatása, itt nőtt fel?- kérdeztem magamban, és elszégyelltem magam, hogy hagytam akkoriban a földre küldeni.
- Bájos– majd újra végig járattam a szemem a lakáson, hátha találok valamit abból az említett bájból.
- Konyhád van?
- Jah igen, erre- mutatott. Tapasztalataim szerint teának való mindenhol van. Végig vezetett egy két méter hosszú, fél méter széles kis folyosón, amiből kettő ajtó nyílt jobbra, egy pedig ballra, a végén pedig beleütköztünk a kis konyhácskába. Itt már nagyobb ablak volt, de azért fel akartam kapcsolni a villanyt, de hiába nyomogattam.
- Bocsi- sütötte le a szemét- de kiégett, és nos, szóval elég kevés időt töltök itt, lent.
- Semmi baj- fogtam meg egy lábast, és tettem fel főni egy adag vizet. Ő addig elővette a citrompótlót meg az édeskét, fő a biztonság, én azért megnéztem a szavatossági idejét - Nos, végig gondoltam mindent, vagyis a nagy részét, kérlek hallgass végig, és ne szólj közbe. –ő bólintott, s én folytattam.
- Egyfajta kapcsolat van köztetek, hallod őt még most is igaz?- ő csak bólintott, igazam volt. - Figyelj, - hadartam- amikor követted őt, azt nem a saját képességedből tetted, hanem az övéből, vagy a kettőtök keresztezéséből, hiszen egy olyan láthatatlan kapcsot hoztatok létre, amiről még nem hallottam idáig, de tegyük fel, eddig még egyikőtök sem volt ennek a varázsnak a birtokában, de a kapcsolat miatt, eddig ismeretlen erőt hoztatok létre, valami egészen újat. Láttad őt, hallottad, s még most is hallod éjszakánként, tudom, s ő is téged, a szeretet, amit egymás iránt éreztek, úgy látszik erősebb sok mindennél, ti vagytok az élő bizonyítékai annak, hogy a varázsunk él. Ott van Ellen babája, Amelie s ő is birtokosa az új szelek erejének, a birodalmunk visszatért. Tudom, ez nagyon nyálgépesen fog hangzani, de szeresd őt, ne félj ettől az érzéstől, mert ő viszont szeret. - s ekkor beállt a csend, csak a levegő vételünk és a víz forrása hallatszott.
- Mit tegyek?
- Mondd el neki, mit érzel iránta, tudnia kell, hogy fontos vagy neki. Te vagy az utolsó kapcsolata velünk, rajtad áll vagy bukik minden. A mágia él, s mi formáljuk. Ti vagytok a varázslat. - néztem a szemébe. Ő nagy levegőt vett, majd a szemembe nézett:
- Maradj itt velem, végig Soph.
- Maradok. – lecsukta a szemét, s így ült egy jó darabig, én csendben vártam, most mi lesz. Majd egészen lassan elhalványodott, és én ott maradtam egyedül a sötét konyhában a teavízzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése